Hidvégi Dániel

Hidvégi Dániel - hangosító

  • Hangosító

"Akik nélkül nem lenne színház..." Ez a gondolat inspirálta interjú-sorozatunkat, melyben fordítunk egyet a nézőtéri élményen.

►Ez alkalommal Hidvégi Dániellel beszélgettünk, akinek hang- és videótechnikusi munkáját a LÁTSZATÉLET előadások során nézhetitek meg. Dani a LÁTSZATÉLETen kívül az EGY LINK című monodrámában dolgozott velünk.

𝐏: Mióta kapcsolódsz a Proton Színházhoz? Hogyan történt a “találkozás”?
𝐃: A LÁTSZATÉLEThez keresett a színház hang- és videótechnikust. Rigó Zoli - akivel korábban máshol már dolgoztam együtt - kérdezett meg, hogy hiányzik egy ember, nem szeretnék-e csatlakozni, így vettem át az előadást 2016 őszén a berlini turné alatt. Rögtön utaznom is kellett hozzá, hogy be tudjak kapcsolódni technikusként. A LÁTSZATÉLET már a “forgó centrifuga” méretei miatt is nagyon izgalmas és technikailag kivételesen bonyolult előadás.

Az EGY LINKnél is nagyon össze kellett dolgoznia a stábnak, mert eredetileg négy ember dolgozott rajta, végül ketten vittük a videós sráccal. Itt élő videó dj-zés ment külön zenei felelőssel, a hangtechnikai részt kellett átdolgoznom úgy, hogy lebonyolítható legyen az előadás és ne kelljen ennyi embert szervezni rá. Annak ellenére, hogy ez egy monodráma, technikailag nagy kihívás volt, rengeteg jelre kellett figyelni, nagyon sok minden történik a bő óra alatt.

𝐏: Nem lehetett könnyű kapásból egy külföldi vendégjátékon belerázódni a LÁTSZATÉLETbe, van olyan turné, amire különösen szívesen emlékszel vissza?
𝐃: Sokat turnéztam a LÁTSZATÉLETtel, de nehéz lenne egyet kiemelni vagy rangsorolni, mert mindegyik más - már csak a változó környezetből adódóan is, és az is meghatározó, hogy adott turnén kikkel dolgozom, más hangulatok vannak munka szempontjából is. A voronyezsi (2017) és nápolyi (2022) mégis jobban megmaradtak, előbbi talán a hangulata miatt, Nápoly pedig egy hosszabb kihagyás után jött és még friss élmény. Illetve Voronyezs oroszországi hangulata egyedi volt - nem rossz értelemben, csak egész más a hozzáállása a helyi technikusoknak és maga a környezet is nagyon eltérő.

𝐏: Ennek a hosszabb kihagyásnak mi volt az oka?
𝐃: Más munkát vállaltam, elmentem forgatni, nem tudtam vállalni és akkor teljesen át is adtam 2018-ban. Aztán a covid környékén amúgy is leállt minden, így kiesett jó pár év, tavaly Nápolyban csináltam először több mint három év után.

𝐏: Melyik számodra a legkedvesebb, legfontosabb Proton előadás és miért?
𝐃: A FRANKENSTEIN-TERVet láttam először a Protontól, ráadásul a Május 1. moziban, az Átrium aulájában. Láttam a SZÉGYENt és a WINTERREISÉt is. Egészen más persze úgy ránézni egy előadásra, hogy “munkaviszonyod” van vele, nehéz leválasztani magadat arról a benyomásról, ami technikusként is kapcsolódik hozzá. Nézőként a FRANKENSTEIN-TERV nagyon megfogott az előadásmódjával, a helyszínével, azzal, ahogy bevonja a környezetet az előadásba; nem egy leválasztott teret hoz létre, mint amit a LÁTSZATÉLET megkövetel. Utóbbi csak úgy működik, hogy mindennek megvan a helye, nagyon kötött a néző számára is, hogy mekkora térben, honnan nézhető. A FRANKENSTEIN-TERV viszont csak úgy működik, ha intim tud lenni a környezet. Illetve a színészi játékot is kiemelném, de ez mindegyik Proton előadásnál így van.

𝐏: "Amikor minden félresikerül" - Technikai gubancok szinte mindig vannak, de volt-e olyan, ami igazán emlékezetes volt számodra?
𝐃: (csend) Hát ha ennyit kell rajta gondolkodnom, akkor szerencsére nem. :) Mondjuk a videó az egy mumus. Aki persze profi benne - nem úgy, mint én -, biztosan ellentmondana. Kihívást a feliratozás tud még jelenteni, főleg a kezdő jelenet során, mivel itt a díszletben zajló élő jelenetet vetítjük ki. Amíg nem találtuk meg ennek a megfelelő módját, addig az mindig stresszfaktor volt. Megkapjuk az előadáshoz az idegen nyelvű szöveget, de mindig kérdéses, hogy jó-e,. Aztán rizikós tud lenni a legvégén is a szöveg bejátszása. Volt olyan, hogy előadás előtt pár órával érkezett csak meg a végső videó, amit be kellett rakni a lejátszóba, utolsó utáni pillanatig vártuk a megfelelő fájlformátumot. Az élő kamerás résznél mindig van drukk, hogy megbízhatóan működjön, nehogy elmenjen a videójel. Aztán a bepakolások is izgalmasak tudnak lenni, néha olyan helyen kell ki-bepakolni, ami nem erre van kitalálva, főleg nem ilyen monumentális méretű fém díszletelemek behordására.

 
Műsor