Winterreise

Hans Zender 1993-ban, bő 160 évvel Schubert ma is döbbenetes hatású dalciklusának megszületése után, az eredeti dalok zongorakíséretét átírta kiszenekarra. Érzékibbé hangolta a versek akusztikáját, szinte érezni, ahogy arcunkba vág a fagyos szél…

A Proton Színház előadását a szemszögváltás teszi különlegessé. A Winterreise az ember egzisztenciális fájdalmát mutatja be, a hang nélküliek méltóságát képviseli. Egy passiójellegű úton kísérjük végig Schubert magányos vándorát, aki konkrét cél és remény nélkül kel útra, akárcsak a mindenkori kivetettek és üldözöttek, mint korunk menekültjei.

A Mundruczó Kornél által választott perspektivát erősíti egy, a német dalokat akcentussal éneklő nem német, azaz idegen színész/énekes. Akcentusa, rossz kiejtése egy jövő nélküli ember elfogadásra és megértésre irányuló vágyát reprezentálja. A színpadon nem a koncerttermek, hanem a mindennapok tragédiája jelenik így meg. Wilhelm Müller verseinek már Schubert korában is politikai jelentést tulajdonítottak és most sem mint a biedermeier kispolgár drámája hangzanak el. A főszereplő otthontalansága, jövőnélkülisége, elveszettsége Schubert zenéjét demokratizálja.

Mundruczó Kornél, a koncertszínház rendezője: "A Téli utazás számomra az úton levés apoteózisa. Örökké úton lenni. Várakozni, nem tudni mire. Mint a Purgatóriumban. Számomra az emigránsok Purgatóriuma olyan, mint egy mindenkori menekülttábor. Mindenki odakerülhet, de senki nem tudja, mi alapján ítélkeznek felőle.
Schubert traumatikus motívumai különleges lehetőséget biztosítottak a számomra, hogy az ember örök idegenségéről gondolkodhassak. És hogy feltegyem a kérdést, vajon a művészet oltalmat adhat-e, amikor létezésünk alapvető feltételei kérdőjeleződnek meg?
A videoinstalláció filmkockái valóságos magyarországi menekülttáborok lakóit örökítették meg. A velük töltött idő inspiratív tapasztalat volt, amely egy-egy sokatmondó jelenet segítségével szembesített bennünket megannyi ember alapvető egzisztenciális problémáival. Ahogyan megmerítkeztem az elhagyatottság és reménytelenség e világában, olyan mély megrendülés fogott el, amelyről szavakkal már nem, csak zenével lehet számot adni. A menekültek általános bizonytalansága, strukturálatlan létezése, szinte öntudatlan vegetálásának réme vagy valósága mögé a zene teszi ki a felkiáltójelet."

"Egy interpretáció mely, mint Zender maga az aktuálisat és sürgetőt tárja elénk a zenéből." (Frankfurter Allgemeine Zeitung - Németország)

"Végre egy olyan előadás, amely nem áll meg az esztétikánál, amely tesz vagy tenni akar valamit, fel akarja rázni a dolgokat, amely nem puszta műalkotás, hanem valóságos társadalmi-politikai állásfoglalás." (pokaa.fr - Franciaország)

"Mundruczó és a Proton Színház előadásában a díszlet hátfalára vetített képeket látunk, általuk a Winterreise első versszakai sokkal erőteljesebben hatnak. (...) A rendező arra használja a medréből helyenként kilépő dramaturgiát, hogy az otthontalanság és a menekülés nyomasztó aktualitását bemutassa. Nézőként képtelenség félrenézni. Színház, koncert és videóinstalláció egyszerre érnek az érzelmi tetőpontokra. (...) A közönség nyitottan fogadta és hosszú tapssal jutalmazta az új értelmezést." (ORF.at - Austria)

"Színház, film és zene nem mindennapi összefonódásának lehettünk tanúi: Mundruczó Kornél meglehetősen forró témához nyúlt. Nem egyszerű művészi nyelven megszólalni egy olyan kérdésben, mely ekkora indulatot vált ki ma is, és aktualitása miatt megköveteli a direkt megnyilatkozást." (Csabai Máté - revizor.hu)

"Az ajtónk előtt áll egy idegen - Szemenyei János énekel, játszik, beszél, ordít -, pont mint ezelőtt 190 évvel Schubert vándora." (Frankfurter Allgemeine Zeitung - Németország)

"Mundruczó Kornél, magyar mesterrendező (...) Schubert vándorát azokkal az emberekkel azonosítja, akik hazájukból a háború és az erőszak elől menekülve vállalkoznak az Európába tartó gyötrelmesen nehéz útra. (...) Szemenyei János egy közülük. Ő az énekes, aki nagyszerűen adagolt könnyűzenei pátosszal fejezi ki magát, és egy magányos köztes világban „él“: a zenekar és a vetítővászon fala közé beszorítva. Szándékosan magyar akcentussal és őszinte odaadással énekli Wilhelm Müller verseit. (...) Az idei Bécsi Ünnepi Hetek egyik legfontosabb bemutatója esztétikailag és tartalmát illetően is." (Tiroler Tageszeitung - Ausztria)

"Az előadás meglepetése a hang. Habár a magyar színész, Szemenyei János nem hivatásos operaénekes, mégis gondosan és precízen lesz úrrá egy idegen nyelv és egy eleinte idegen zene nehézségein. Inspirálóan sikeres elsajátítási folyamatot látunk, amely azonban tetten érhető marad. A művészet valóságához vezető keskeny út a forma elsajátításért tett erőfeszítéseken keresztül vezet." (taz.de - Németország)

"A budapesti Proton Színház Téli utazása volt az idei Bécsi Ünnepi Hetek fénypontja." (Frankfurter Allgemeine Zeitung - Németország)

"Mundruczó Kornél rendezőnek zseniális ötlete támadt: a zeneirodalom egyik leghíresebb művének, az 1827-ben keletkezett Schubert-dalcikusnak magányos utazóját - akit egy fiatal hölgy iránt érzett viszonzatlan szerelme gyönyörű tájakon való vándorlásra késztet-, párhuzamba állította korunk menekültjeinek kilátástalan problémáival. Mindazokéval, akik kényszerűségből vannak úton, távol szeretteiktől, gyakran zord vidékek kétségbeejtő nyomorában." (Plays International & Europe, Egyesült Királyság)

"Mundruczó Kornél rendezésében az úton levés motívumának sajátosan aktuális olvasatát adta, a kényszerből vállalt utazás, a menekültlét és az otthontalanság kérdéseivel foglalkozott. Az egyes dalok alatt a hátteret betöltő kivetítőn a szöveghez laza asszociációval kapcsolódó képeket láthatunk, általában az emberi élet legalapvetőbb tevékenységeivel: pihenés, táplálkozás, testápolás. Mit jelent embernek lenni? – teszi fel a kérdést a rendező. Mi az a minimum, ami szükséges az emberi létezéshez? Vajon elég az alapvető szükségleteket biztosítani az élethez? A filmrészleteken a menekülttáborok lakói néhány négyzetméternyi életterükön, szegényes lehetőségeikkel igyekeznek minél teljesebb életet élni, miközben minduntalan szembesülnek korlátaikkal, az életük szűk határaival." (Kondor Kata - operavilag.net)