"Akik nélkül nem lenne színház..." Ez a gondolat inspirálta interjú-sorozatunkat, melyben fordítunk egyet a nézőtéri élményen.

► Ezúttal nem csak a nézőtéri élményen fordítunk, ugyanis az a kissé skizofrén helyzet állt elő, hogy bemutathatjuk nektek a Proton kommunikációs munkatársát, azaz egy interjú keretében megkérdeztem saját magamat, Rákos Blankát. :)

𝐏: Kicsit faramuci a helyzet, hogy téged kérdezgetlek saját magadról, nem?
𝐁: Inkább az a furcsa, hogy egyes szám második személyben kezdtél el kérdezni… 

𝐏: Aha, értem a problémát, akkor kezdjük újra!
𝐁: (kissé mogorván) Most meg mi ez a királyi többes?

𝐏: (fejéhez csap… vagyis fejemhez csapok) Igen, igazam van, kezdem újra! Tehát: mi a feladatköröm és ez milyen tevékenységeket jelent pontosan?
𝐁: Köszönöm kérdésem! Elsődlegesen a Proton külső kommunikációjával foglalkozom, tartalmakat készítek a közösségi média oldalakra, a honlapra, hírlevelet írok, a külföldi vendégjátékokhoz kapcsolódóan foglalkozom a nemzetközi sajtóval, meg persze egy csomó apróság, emellett rendezőasszisztensként utaztam már többször a LÁTSZATÉLETtel.

𝐏: Mit csinálok egy ilyen utazás során?
𝐁: Bármit, ami ahhoz kell, hogy az előadások rendben lemenjenek! (nevetek) A színészcsapattal utazom, segítek becsekkolni, minden infót igyekszem előre begyűjteni a helyszínen, előkészítem a próbát, egyeztetek a helyi szervezőkkel, kísérem a csapatot, feliratozom az előadást, segítem a technikusi csapatot. Tulajdonképpen tényleg bármit annak érdekében, hogy mindenki mindig ott legyen, ahol kell.

𝐏: Mióta kapcsolódom a Proton Színházhoz? Hogyan történt a “találkozás”?
𝐁: Van egy kedves barátnőm, aki időről időre felhív, ha rám gondol valamilyen munka kapcsán. Ő keresett meg a Proton kommunikációs pozíciójával, általa ismertem meg Büki Dórát, a színház ügyvezetőjét. Beszélgettünk, és bizalmat szavazott nekem. Ez körülbelül 2 éve volt.

𝐏: Melyik számomra a legkedvesebb, legfontosabb Proton előadás és miért?
𝐁: Ott voltam az utolsó NEHÉZ ISTENNEK LENNI előadáson, az elképesztő volt, csak napokkal később kezdtem igazából feldolgozni, annyira erős volt; a FRANKENSTEIN-TERVhez is egyre jobban kötődöm, de a kérdésemre válaszolva muszáj a LÁTSZATÉLETet mondanom! :) Egyrészt nagyon sokszor láttam, a feliratozás miatt pedig nyugodtan mondhatom, hogy szóról szóra ismerem az előadást. Ráadásul a külföldi turnék miatt rengeteg élményem kapcsolódik hozzá. Szeretek úgy utazni, hogy közben feladat van: ad egy alapot, ráadásul olyat, amit szívesen csinálok és aminek látható eredménye van. Ha az előadással minden rendben, akkor a többi időben arra császkálok, amerre szeretnék. Ami pedig igazán nagy élmény nekem ebben, hogy csodás embereket ismerhettem meg - és ez alatt a protonos csapatot értem. 

𝐏: Meséljek kérlek a turnékról! Mi történik, ha nincs minden rendben, mi tud félremenni?
𝐁: Az első turnén, amit kísértem (Torinó, 2021), még nagyon sok új helyzetben kellett jól működnöm: figyelni a színészekre, összehangolódni a technikus csapattal, megtalálni mindenkivel a közös hangot, elindítani a próbát. Ez utóbbiról például nem pontosan tudtam, hogyan is kellene csinálni, kicsit friss húsnak éreztem magam egy jól összeszokott csapatban, nem éreztem még rá teljesen a saját “szerepemre”. A következő turnén már nem okozott gondot lekiabálni a technikus pultból. :) Szerencsémre két nagyon jól sikerült és viszonylag sima turnén voltam már túl (Torino és Nápoly, 2022), mikor Barcelonában beütött a krach. 

𝐏: Ó, mi történt? (aggodalmas arcot vágok)
𝐁: A LÁTSZATÉLET technikailag már eleve egy különösen bonyolult előadás, ehhez jön hozzá a turnék során a feliratozás két nyelven, a helyi nyelven és angolul, no meg a színészek improvizációja, amit szinte intuitív módon kell lekövetni, hogy a nézők a lehető legjobban tudják követni a játékot és a szöveget - ezen múlik, hogy megértik-e az előadást. Barcelonában a helyszínen biztosított projektorok már a próbán is folyamatosan kikapcsoltak, teljesen kiszámíthatatlanul el-eltűnt a felirat, ezt az első előadásra sem sikerült kiküszöbölni. Mivel az előadás első részében még nem ezeken a projektorokon fut a felirat, egy ideig minden rendben volt, de amint feljön a díszlet előtt a vetítővászon Liliről és Rolandról, a két projektor szinte azonnal bemondta az unalmast, az előadást félbe is kellett szakítani. Másnap egész nap ezen dolgoztunk, de végül teljesen más megoldással mentek le a további előadások. Szóval az nagyon stresszes turné volt. Esténként kieresztettük a gőzt! :) Innen is nagy kocc Péterfy Borinak, Jéger Zsombornak, Domán Melindának, és mindenkinek, aki velünk volt, hozzánk csapódott abban a pár napban! <3