"Akik nélkül nem lenne színház..." Ez a gondolat inspirálta interjú-sorozatunkat, melyben fordítunk egyet a nézőtéri élményen.

► Jachya Freeth színpadmesterként dolgozik velünk a LÁTSZATÉLETben, ő felel a díszlet felállításáért, zökkenőmentes működéséért, az előadást követő bontásért és mindenki biztonságáért (és jó hangulatáért :D) a színpadon és a színpad mögött is. 

𝐏: Hogyan kerültél kapcsolatba a Proton Színházzal, mióta dolgozol a LÁTSZATÉLETen?
𝐉: Németországban élek, és ott dolgozom szabadúszóként színházakban színpadtechnikusként, illetve turnézó színházi csoportoknál színpadmesterként. 2018 óta dolgozom a Protonnal: akkoriban végeztem a mesterszakot, és egy barátom és kollégám egy berlini színházban (Benedict “Bennie” Schröter), aki akkoriban a LÁTSZATÉLET színpadmestere volt, sajnos nem tudta folytatni a turnézást. Úgy gondolta, hogy ez nagyszerű tanulási lehetőség lenne számomra, és megkérdezte, nem szeretném-e átvenni a helyét. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert a díszlet akkoriban nagy kihívást jelentett számomra, és pontosan erre volt szükségem: a díszlet mérete a motorokkal, a vízzel, az elektromossággal együtt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy az a kis csapat magyar technikus, akikkel ezen az előadáson dolgozom, jó, hozzáértő és nagyszerű emberek!

𝐏: Láttál más Proton előadásokat is? Ha nem, kérlek, mondd el, hogyan látod a LÁTSZATÉLETet, mit gondolsz, miért fontos darab?
𝐉: Sajnos nem volt alkalmam más Proton előadásokat látni. Volt egy, amit szerettem volna és még mindig szeretnék megnézni, ez az EVOLÚCIÓ volt a 2019-es Ruhrtriennálén, ezt kihagytam, mert máshol kellett dolgoznom. Egyébként a legtöbb esetben maga a színházi előadás kevésbé érdekel, engem inkább a technikai oldal fog meg. De azt kell mondanom, hogy a LÁTSZATÉLET nagyon tetszik az egész “csomag” miatt, ami alatt a színészi játékot, az egész csapatot és a technikai oldal kombinációját értem. Szerintem ez egy fontos darab, mert tükrözi azt a társadalmat, amelyben most élünk, és még mindig nagyon aktuális más országokban is, ahol a romák helyett más kisebbségek élnek. 

𝐏: Külföldiként valószínűleg másképp értelmezed a LÁTSZATÉLETet, mint ahogy egy magyar tenné ezt. Hogyan látod Magyarországot az előadáson keresztül? Valós képet ad szerinted az országról? 
𝐉: Nem mondhatom, hogy ezen az előadáson keresztül látnám az országot, mert nem ismerem annyira Magyarországot, eddig csak Budapesten voltam. Mint a legtöbb európai, Magyarországot, mint országot, leginkább a hírekből ismerem, főleg, ha Orbán Viktornak megint van egy ilyen “dolga”... (Vagy itt óvatosnak kell lennem? Nehéz lenne a Protonnak dolgozni, ha nem engednek be az országba. :D) Amúgy, ahogy az előző kérdésben is mondtam a társadalom tükröződéséről és a relevanciáról, hasonlót tapasztaltam Hollandiában és Németországban is. 

𝐏: 𝐏: "Amikor minden félresikerül" - Technikai gubancok szinte mindig vannak, de volt-e olyan, ami igazán emlékezetes volt számodra?
𝐉: A legrosszabb, ami eddig történt velem, és amire mindig is emlékezni fogok, az volt, hogy technikai problémák miatt az előadás leállítása mellett kellett döntenem. Szerencsére nem az én hibám volt, de így is borzalmas érzés volt. 

Az történt, hogy nem sokkal az előadás előtt áramszünet volt az egész környéken, ahol a színház volt. Mivel éppen minden berendezés működött, és nem kapcsolták ki rendesen, valószínűleg ez meghibásodást okozott néhány elektronikus rendszerben, például a számítógépekben és a projektorokban.
Körülbelül az előadás 25 percében a fordítás biztosító projektorok “kiestek”, és újraindítás után sem működtek megfelelően. Az emberek a nézőtéren dühösen értetlenkedtek, én pedig a fejhallgatón keresztül megkaptam a kérdést, hogy "mit tegyünk?" - néhány másodperc alatt kellett döntenem. Ez nagyon nehéz volt. Szerencsére a színházigazgató 5 perccel később ugyanezt a döntést hozta, így tudtam, hogy jól döntöttem. Később az ember elgondolkodik azon, hogy mit lehetett volna még csinálni, például legalább a díszlet 360 fokos elforgatását el lehetett volna indítani, hogy a közönségnek adjunk valamit, de ez mind utólagos gondolkodás. Jó egy esetleges következő alkalomra, bár ez egy olyan élmény volt, amit inkább nem szeretnék másodszorra megélni. :D És a mai napig rejtély, hogy pontosan mi volt a probléma a projektorokkal, tényleg szeretném tudni.