Komolyan röhejes vagyok

Bemutató: 2021. június 13. Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest

Az előadás hossza: 80 perc

Történetek az éjszakából. A józan ész határán innen és túl. Józanul és kevésbé józanul. Egy szórakozóhely, a szórakozni vágyók és egy eltévedt ember. Meg egy leláncolt bicikli. Főleg a bicikli, ami rengeteg kérdést vet fel. Vajon kié? Mióta lehet itt? És egyáltalán hogyan került ide? Illetve mi lesz ez? Egy dráma, egy krimi, esetleg egy thriller? Ez Horváth Márton számára sem teljesen világos még abban a pillanatban, amikor feleségével való találkozóra indul, de oda soha meg nem érkezik. Magával sodorja az éjszaka sajátos dinamikája... Vajon felboríthatja az életünket egy (rég nem látott) bicikli? Minek kell történnie ahhoz, hogy kilépjünk a megszokott kerékvágásból? És végül mi lesz Horváth Márton feleségével?

Reisz Gábor novellái Reisz Gábor rendezésében. A rendező első találkozása a Proton Színházzal és úgy általában a színházzal. Mindennapok apró történetei és azok hatása életünkre, avagy a lényeg a részletekben rejlik.

Kritikák

"Világlátása eddig csak a mozivásznon jelent meg, egészen idén nyárig, amikor a Proton Színházban novelláiból készült rendezése; a Komolyan röhejes vagyok ízig-vérig Reisz Gábor, de mi tagadás, talán eddigi legjobb munkája." (Rosznáky Varga Emma - ART7)

"Noha a szó szoros értelmében színpad nincs, Reisznek érezhetően van színpadi érzéke. Tökéletesen irányítja és tereli el a nézői figyelmet, jól keveri a dramaturgiai arányokat, pihenőket is ad, nem kell kapkodni a fejünket, de egy percig sem unatkozunk." (Molnár Zsófia - Élet és Irodalom)

"Kidolgozott, kellőképpen széttöredezett és jó helyen jókor újra felbukkanó a tulajdonképpeni főmotívum, Horváth Márton esete az ellopott kerékpárral. Friedenthal Zoltánnak Horváth szerepében van módja és viszonylag elég ideje, hogy aprólékos műgonddal építse fel a karakterét, és ezt választékos eszközökkel meg is teszi." (Kutszegi Csaba - KútszéliStílus.hu)

"Lazán összefüggő jeleneteket látunk, amelyeket a kocsmai helyszín köt össze. Az alkotók nem változtattak semmit a kávézón, így úgy érezheti a néző, hogy nem is előadást néz, csak megfigyeli a körülötte zajló éjszakai élet jól ismert mozzanatait. A részeg filozofálgatásokat, lelkizéseket, az alkohol mámorában megvilágosodó szónokokat, a párkeresésre irányuló kétségbeesett próbálkozásokat. (...) Reisz eddigi filmjeiben (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Rossz versek) is találkoztunk már hasonló éjszakai jelenetekkel, amikor egyszerre emeli ki a háttérzaj zavaró jelenlétét és hangosítja fel egy-egy szereplő belső gondolatait. Látjuk a társas magány kilátástalanságát, a végtelennek tűnő péntek esték ürességét, a kapcsolódási kísérletek fásultságát." (Sándor Panka - Magyar Narancs)