Evolúció

"Does the beast come back?" - "Visszatér-e a szörnyeteg?"

Egy család három generációja. Múlt, jelen és jövő. Különböző korok, különböző életutak, mégis mind ugyanonnan indul és ugyanoda tart. A sors uralkodik felettünk vagy mi a sorsunkon? Saját sorsunktól megfosztva élünk vagy saját sorsunk logikájának foglyai vagyunk? Mekkora szerepe van az ismétlésnek a mindennapi életünkben? Megismételjük szüleink hibáit? Szüleink traumái hatással vannak az életünkre, és amennyiben igen, hány generáción keresztül? Van fejlődés? Van evolúció? Meddig tart az emlékezet? Mely ponton kezdi a történelem ismételni önmagát?

Ligeti György Requiem című művét alapul véve Mundruczó Kornél és a Proton Színház ősbemutatója koncert és színház mezsgyéjén az ismétlődés témáját járja körbe.

"Optikailag fenomenális, technikailag rafinált, tartalmilag pedig gondolkodásra ösztönöző est." (Bayerische Rundfunk - Németország)

"Az idei Ruhrtriennale fénypontja a budapesti Proton Színházzal készített koprodukció, ami több mint valószínű, hogy a 2003 óta volt ipari terekben megrendezésre kerülő fesztivál abszolút csúcspontja is egyben. A Requiem Mundruczó Kornél zseniális rendezői víziójával kiegészülve teljesedik ki." (revierpassagen.de - Németország)

"Napok óta tömegével zarándokolnak Bochumba a német színházigazgatók, hogy az óriási Jahrhunderthalléban egy különleges előadás tanúi legyenek. A magyar film- és színházrendező, Mundurczó Kornél honfitársának, Ligeti Györgynek 1965-ben született Requiemjét rendezte. Az ősbemutató a fesztivál fénypontja, a kritikusok egymást túllicitálva zengenek ódákat." (Badische Zeitung - Németország)

"Az első olyan nagyprodukció az idei Ruhrtriennalén, amelyben a kép és a szöveg, a zene, a játék, a feszültség, az igényesség, az érthetőség és az absztrakció szimbiózist alkot, amelyben minden a helyén van, egyszerre megérint és lesújt, erős színházi érzékisége a bőr alá hatol. (...) Evolúció a címe a magyar rendező, Mundruczó Kornél grandiózus alkotásának, mely Steven Sloane karmesterrel együttműködve jött létre." (Westdeutsche Allgemeine Zeitung - Németország)

"A Ruhrtriennale mélyreható, megrendítő és lenyűgöző csúcspontja a Mundruczó Kornél és Steven Sloane együttműködésében létrejött Evolúció." (Recklinghäuser Zeitung - Németország)

"A kórus és a zenekar, ahogy a szereplők is, a legmagasabb művészi szinten teljesítenek, maximális erőbedobással. Ligeti zenéje engesztelhetetlen, disszonáns, felkavaró." (Feuilleton Frankfurt - Németország)

"Az Evolúcióban a költészet és a hétköznapiság egyszerre van jelen." (theatermail nrw - Németország)

"Mundruczó Kornél stilisztikailag három nagyon eltérő történetet mesél el, három különböző főszereplővel, akik neveit az egyes epizódcímek viselik: Éva, Léna és Jónás, nagymama, anya és fiú, avagy múlt, jelen és jövő. (...) Egy zeneileg, mint szcenikailag lebilincselő, megható és egyben félelmetes este. A jelen triennálészezon legjobb és legfontosabb produkciója." (Online Musik Magazin - Németország)

"A halál ezen birodalmában, melyet Mundruczó és Ligeti a legsötétebb színekkel festett meg, az élet forrása tör fel." (nachtkritik.de - Németország)

"Az első képben egy gázkamrára ismer az ember, zuhanyzók és egy fémajtó kémlelőnyílással. A három vaskos takarító – Mundruczó magyar Proton Színházának színészei – a lefolyórácsokban és a zuhanyfejekben hajcsomókat találnak. Óriás hajköteget húznak elő, amibe maguk is belegabalyodnak, sőt mi több harcba szállnak vele. Megszólal a Dies irae, a padlóból pedig szökökútként tör föl a víz. (...) Az első részben teljes egészében elhangzik Ligeti műve. Az alatta átélet szorongató érzést, alig lehet felülmúlni, miközben az az irritáló gondolatunk támad, hogy a zeneszerző kifejezetten Mundruczó képi világához komponálta zenéjét." (Süddeutsche Zeitung - Németország)

"Három férfi épp egy gázkamrát takarít. A sokkoló látvány tudatalatt is borzongást okoz, egyben gondolkodásra késztet, hogyan tudunk együttélni az emlékeinkkel egy olyan társadalomban, amelyben nem is olyan régen felfoghatatlan emberellenes vétkek estek." (rp-online.de - Németország)

"Az ablakon keresztül pillantunk be egy realisztikus szobakonyhába. A benti történéseket két kivetítőn élőben követjük. Egy ponton Léna ablakot nyit, hogy elszívjon egy cigarettát. A szemünkbe néz hosszan, kicsin és egyedül, mellette mindkét oldalon emberfelettire nagyított anyja képe jelenik meg. Ismét megszólal a Requiem, ezúttal azonban csak részletekben, kezdetben a rádióból, majd élőben. A zene mélyíti a történéseket, a résekbe hatol, erősíti a budapesti Proton Színház színésznőinek, Monori Lilinek (Éva) és Láng Annamáriának (Léna) amúgy is grandiózus játékát. A magyar nyelv nem akadály. Az álláspontok egyértelműek, a játék intenzív." (die-deutsche-buehne.de - Németország)

"A csodálatos színésznők, Monori Lili és Láng Annamária, között egy szenvedélyes harc bontakozik ki a Wéber Kata írta családtörténetük igazságáról. "Nem túlélő akarok lenni, hanem élő." - mondja a lány az életbe belefásult anyjának. Traumáinktól sosem szabadulhatunk, örökké velünk élnek." (Badische Zeitung - Németország)

"A záróképben felsejlik, milyen jövő is vár Jónásra a WhatsApp virtuális világa és a mindennapok valósága között. Felice Ross ködre építkező fényremekművében zombiként tűnnek el a színpadról a felnőttek, akárcsak Jónás és az ő virtuális barátai." (erpery.wordpress.com - Németország)

"A végén csend és egy kék gömb, amin felhők vonulnak, majd annak fénye is kialszik és csak a döbbenet marad." (trailer-ruhr.de - Németország)

"Nyugtalanító a transzcendencia. (...) A színpadon béke lengett, az utcán meg valami borzalom." (Papp Tímea - revizoronline.com)

"Testközeli élményt nyújt a gigantikusan tagolt mikropolifónikus óriáskórusrész a Steven Sloane vezényelte Bochumi Szimfónikusok, a Lett Állami Kórus és a két kitűnő szólista szenzációs előadásában." (Klassikfavori - Németország)

"A Lett Állami Kórus és a Bochumi Szimfónikusok a basszusok félelemkeltő mélységét, ahogy a szopránok jeges magasságát is egyaránt uralják. A zenészek és az énekesek vissza-visszatérő hangképekben festik le a világvégét, akárcsak Pieter Brueghel vagy Hieronymus Bosch groteszk festményeiken. A szólisták, Yeree Suh (szoprán) és Virpi Räisänen (mezzoszoprán) teljesítménye pedig egyenesen a sztratoszférikus magasságokba katapultál." (theater:pur - Németország)