Látszatélet

Budapesti lakásba végrehajtó érkezik, hogy kilakoltasson egy egyedülálló asszonyt. Egy váratlan fordulat azonban megakadályozza, hogy véghezvigye, amit eltervezett. Miközben a részvétlen férfi kénytelen lesz elszámolni saját lelkiismeretével az is nyilvánvalóvá válik, hogy a lerobbant lakás sötét titkokat rejt, amellyel az újonnan beköltözők is kénytelenek szembesülni…

Magunk választjuk a sorsunkat vagy eleve elrendelt életutakat járunk be? A szereplők látszatéleteket élnek, melyek beidegződései messze túlmutatnak a pillanatnyi politikai állapoton. Az előadás széljegyzet egy olyan társadalom margójára, ahol az igazságtalanság szokásjoggá vált. 

Mundruczó Kornél rendezése új utat jelöl ki a Proton Színház életében.

"Ez a színház a természet erejével hat." (Neue Zürcher Zeitung - Svájc)

"A Látszatélethez, a magyar Mundruczó Kornél és társulata, a Proton Színház előadásához hasonlót eddig még nem láttunk."  (ART-19 - Bulgária)

"Mundruczó Kornél hiperrealista mesterműve." (mottingers-meinung.at - Ausztria)

"Mundruczó magával ragadó, kiváló dokumentumdrámát rendezett, amely anélkül hangsúlyozza a naturalizmus erősségeit, hogy egy pillanatra is didaktikussá válna vagy az elavultság érzetét keltené." (totetartokoudouni.blogspot.com - Görögország)

"Látszatélet című előadásában a megszokott színpadi provokáció és erőszak helyett enyéni sorsokra vetett csendes és intim pillantással lep meg a neves magyar színházi- és filmrendező, Mundruczó Kornél." (Süddeutsche Zeitung - Németország)

"Mundruczó világszere ismert és elismert alakja a színházi életnek. (...) Munkássága a kortárs színház meghatározó irányát mutatja, és egyben azt, ami felé a kortárs színháznak haladnia kellene." (Lidové noviny - Csehország)

"A Látszatélet: politikai kiáltvány." (Eroica Fenice - Olaszország)

"Látszatélet: több, mint egy szimpla üzenet, képek sorozata, történetek gyűjteménye. Tele valóságtöredékekkel, melyek egy komplex szimbólummá válnak. Erőszak és hatalom a politikában és a magánéletben. Magyarországon és máshol. A művészetnek nincs értelme. A művészet maga az értelem." (Republik - Svájc)

"Az arc mint harctér, a bérlakás mint mikroszkóp, a színpad mint nagyítóüveg: az 1975-ben született Mundruczó Kornél színházművészete kis léptékben, éles körvonalakat használva reflektál a társadalmi viszonyokra, és ezáltal válik a Látszatélet egyszerre költői és politikai eseménnyé." (Frankfurter Allgemeine Zeitung - Németország)

"Egy olyan korban, amikor egyre fontosabb az identitás meghatározása, Mundruczó arról a kérdésről készít színházi előadást, hogy vajon el tudunk-e szakadni családi gyökereinktől, meg tudjuk-e tagadni származásunkat, lehetséges-e testre szabott identitást alkotni. A Látszatélet egy a sajátjánál jobb életre törekvő fiatal férfi görcsös próbálkozását mutatja be." (ORF.at - Ausztria)

"Az előadás megtörtént eseményt vesz alapul: egy fiatal roma fiút megtámadtak egy buszon, Magyarországon. A fantasztikus és mágikus realizmus elemeit használva a magyar Mundruczó Kornél egy zavarbaejtő és erős színdarabot rendezett az identitásról, az emberi élet banalitásáról, az empátia teljes hiányáról, a technikai eszközök nélküli kommunikáció képtelenségéről, az összezavart, cél nélkül körbe-körbe forgó világról, mely nem törődik a hétköznapi emberekkel, csak felforgatja és lerombolja azoknak aprólékos munkával felépített álmait." (mess.ba - Bosznia és Hercegovina)

"Mégis ki kinek az áldozata? Ez az a kérdés, ami Mundruczó Kornél Látszatélet című előadásában úgy toppan be a térbe, akár egy hívatlan vendég, akivel nem tud mit kezdeni az ember." (Basler Zeitung - Svájc)

"Bizonyos művészeknek jól megkülönböztethető és tűpontos a megközelítésük a valósághoz, amely együtt jár a kritikai érzékkel, a keménység és lágyság keverékével és a mély gondolkodással. Ha ezeknek a művészeknek sikerül átadniuk reflexióik egy részét a nézőknek, az egészen különleges élményt nyújt. A magyar rendező, Mundruczó Kornél ezen művészek egyike." (artivist.gr - Görögország)

"Sokoldalú alkotóhoz méltón Mundruczó Kornél ezekkel a nyers, pengeéles szövegekkel és egyszerre lírai és triviális videókkal színházi és filmes tudásának széles eszköztárát mutatja meg. Hogy nyomatékosítsa mondanivalóját a lecsúszottak társadalmi rétegéről, szereplőit hozzájuk illő díszletbe helyezte, amely azonban 360°-os fordulatot vesz. A feje tetejére állít mindent, hogy kellőképpen rámutathasson megújulásra képtelen világunk fejetlenségére." (Magcentre - Franciaország)

"Mundruczó erőteljes képi világú példázatot hoz létre egy államról, ahol az erőszak uralkodik, és amely a kívülállókat olyan veszélyes hulladékként kezeli, akiket a racionalizálás során egyszerűen eltüntetnek." (bz Basel - Svájc)

"Az előadás tehetségesen ötvözi a látványosságot az egyszerűséggel." (oslobodjenje.ba - Bosznia és Hercegovina)

"Az Ágh Márton tervezte kiváló színpadkép a darab minden egyes szakaszában meggyőző. A forgása által előidézett káosz és rendetlenség szemléletes metaforája ennek a nyugtalan, kaotikus korszaknak, melyben sokunk élete a feje tetejére áll, mikor elvesztek a szilárd viszonyítási pontok." (european-cultural-news.com)

"A tárgyak színháza ez, az élet könnyekig ható játéka." (ruhrbarone.de - Németország)

"A díszlet a vártnál magasabban helyezkedik el. Mintha felülről követnénk az eseményeket, mintha álomszerű élményt élnénk át. Ott vagyunk; közel és mégis távol. A minden apró részletre odafigyelő, a valóságosnál is valóságosabb jelenetek nagyszerűsége hozzájárul a kétkedés felfüggesztéséhez: az ajtón túl, biztosak vagyunk benne, valóban Budapest van. (...) Egy bátor, metaforákban és metajelentésekben gazdag ábrázolás, amely határozottan elítéli a rasszizmust, megtartja az emberiségbe vetett hitet, és igazi festői látomást nyújt, amelyet mindenki saját élményeivel, saját bukásainak és talpra állásainak történetével tölthet meg. A cél pedig az emberiséget egyesítő kollektív tudatosság megvalósítása." (facciunsalto.it - Olaszország)

"Talán ellentmondásosnak tűnhet látványos drámáról beszélni, de a nápolyi Bellini Színházban tegnap este éppen ez került színpadra. (...) A nagy szcenikai erejű előadás hiperrealista: felborul, eltorzul, és káoszt, kétségbeesést teremt. A díszletváltozás az egyes szereplők belső világának kibillenéséhez vezet. Mindez szorosan kapcsolódik a főszereplő drámájához, ahhoz, hogy milyen nehéz együtt élni az etnikai sokszínűséggel egy társadalmon belül." (Informare Online - Olaszország)

"Monori Lili és Rába Roland élőben harcolnak a lakásért. Lenyűgöző páros. (…) Szatírába hajló hiperrealizmus." (Wiener Zeitung - Ausztria)

"A színészek alakítása szigorú és kimért, mind színházi, mind filmes értelemben. Különösen erős a nyitó jelenet Monori Lili szólójával. Az arc minimális rezdüléseire bízza a félelmetes beszélgetőpartnerével folytatott párbeszédben növekvő nyugtalanságot, anélkül, hogy banális arckifejezésekhez, vagy konvencionális filmes maszkokhoz nyúlna. Az előadás esztétikai reflexiója nem választható el attól a kulturális kontextustól, amelyben ez a színdarab született: Magyarország, ahol több mint egy évtizede a nacionalista jobboldal kormányoz, ahol az államnak hatalma van az információ és a kultúra ellenőrzésére. A Proton Színház kulturális akciójára ezért nagyobb szükség van, mint máshol, mert amikor elfogynak a szavak, költői gesztusok erejével reflektál és nyilvánít véleményt. A kulturális ellenállás kettős vonala, amely teret ad a gondolkodásnak és a megfigyelésnek, és amely visszaadja a színháznak legjelentősebb - és talán legautentikusabb - funkcióját a civil közösségen belül." (Teatro.it - Olaszország)

"Mundruczó Kornélnak és a budapesti Proton Színháznak szokatlanul sűrű és jelentős politikai zeitstücköt sikerült létrehoznia. Miután kihunynak a reflektorok, a közönség először percekig néma, majd hosszan tartó tapssal jutalmazza a rendezést, a színpadképet és a színészeket." (opernnetz.de - Németország)

"Mundruczó  Kornél és fantasztikus öttagú csapata egy lepusztult régiépítésű  lakásban kafkai szituációkat mutat be, hol filmen, hol színpadi jelenetekben. (...) A közönség nagy tapssal jutalmazza a kétségbeesésről, erőszakról és diszkriminációról szóló, közvetlenül az európai társadalom szélein játszódó mély és sűrű estét." (Hamburger Abendblatt - Németország)

"A Sirenos Fesztivált a magyar film- és színházrendező, Mundruczó Kornél alkotása koronázta meg. Látszatélet című rendezése, melyet a Proton Színházzal hozott létre egy visszafogott, mégis kemény tanulmány a brutalitás eredetéről. A téma maga nem áll messze a rendező korábbi munkáitól, hiszen az első filmjei, színdarabjai óta foglalkozik vele. (…) A barbarizmus, a sötét és ösztön vezérelt emberi természet elsősorban a színészi játékban jelenik meg itt is. Az egyetlen különbség az előző munkáihoz képest, ahol a brutalitás exponálása az áldozatok abuzálásán keresztül történt, hogy most inkább azt a kérdést feszegeti, ki ébreszti fel a barbárt az emberben?" (Menų faktūra - Litvánia)

"A Bellini Színház mindig szembe megy a trenddel, amikor olyan egyedi és nyers előadást mutat be, mint a nápolyi színház 2022-es évadának egyik vendégjátékát, a nagyszerű magyar rendező, Mundruczó Kornél Látszatélet című rendezését. A tiszta hedonizmus által ihletett művészet eszméjével szemben itt az egyik legkülönlegesebb darab áll, amelyet valaha is láthattunk európai színpadon. (...) Egy meggyötört magyar társadalom portréja, a leggyengébbekkel szemben igazságtalan és elnyomó világ egyetemes története, akiknek az emberi méltósághoz való jogát ismeri el a rendező." (Napoli Click - Olaszország)

"Az általam valaha látott előadások közül ez volt a leghatásosabb színházi megfogalmazása egy adott szituációnak. Nézőként soha nem tapasztaltam ennél érvényesebb ábrázolását az élet és az emlékezet lerombolásának. Érvényesebb tudósítást arról, hogy milyen az, amikor összetörik azokat az apró tárgyakat, amelyeket mindenki birtokolhat, kivéve a hajléktalanokat, a kisebbségeket, és mindazokat, akiket faji hovatartozásuk miatt üldöznek. A fiatal magyar rendező eredeti módon és érzékenyen ragadja meg a mindennapi élet rasszizmusát, a diszkriminációt, és a kilátástalan életet élők tapasztalatait." (artplay.gr - Görögország)

"Mit jelent ma Magyarországon a színházcsinálás? Minden retorikán túl az ellenállást jelenti. (...) Politizálást a költészet és annak előadása által a szó legnemesebb értelmében. Venni a bátorságot és elmondani azokat a történeteket, amelyeket a kormány nem akar kommunikálni. Sem itthon, sem külföldön.
Ezt tette a Proton Színház a Látszatélet című előadással.
És ez történt ma este a Belliniben." (Il Pickwick - Olaszország)

"Az ilyen fajta színházban a közönség újraértelmezi saját szerepét a nézőtéren, egy olyan előadás részévé válik, amely túlmutat a puszta szórakoztatáson és - a Proton Színház akaratának megfelelően - egyfajta látszatéletet ábrázol." (Persinsala Teatro - Olaszország)