Evolúció

 
 
Evolúció
Bemutató: 2019. szeptember 5. Ruhrtriennale, Bochum, Németország
Az előadás hossza: 100 perc

"Does the beast come back?" - "Visszatér-e a szörnyeteg?"

Egy család három generációja. Múlt, jelen és jövő. Különböző korok, különböző életutak, mégis mind ugyanonnan indul és ugyanoda tart. A sors uralkodik felettünk vagy mi a sorsunkon? Saját sorsunktól megfosztva élünk vagy saját sorsunk logikájának foglyai vagyunk? Mekkora szerepe van az ismétlésnek a mindennapi életünkben? Megismételjük szüleink hibáit? Szüleink traumái hatással vannak az életünkre, és amennyiben igen, hány generáción keresztül? Van fejlődés? Van evolúció? Meddig tart az emlékezet? Mely ponton kezdi a történelem ismételni önmagát?

Ligeti György Requiem című művét alapul véve Mundruczó Kornél és a Proton Színház ősbemutatója koncert és színház mezsgyéjén az ismétlődés témáját járja körbe.

 
Kritikák

"Optikailag fenomenális, technikailag rafinált, tartalmilag pedig gondolkodásra ösztönöző est." (Bayerische Rundfunk - Németország)

"Az idei Ruhrtriennale fénypontja a budapesti Proton Színházzal készített koprodukció, ami több mint valószínű, hogy a 2003 óta volt ipari terekben megrendezésre kerülő fesztivál abszolút csúcspontja is egyben. A Requiem Mundruczó Kornél zseniális rendezői víziójával kiegészülve teljesedik ki." (revierpassagen.de - Németország)

"Napok óta tömegével zarándokolnak Bochumba a német színházigazgatók, hogy az óriási Jahrhunderthalléban egy különleges előadás tanúi legyenek. A magyar film- és színházrendező, Mundurczó Kornél honfitársának, Ligeti Györgynek 1965-ben született Requiemjét rendezte. Az ősbemutató a fesztivál fénypontja, a kritikusok egymást túllicitálva zengenek ódákat." (Badische Zeitung - Németország)

"Az első olyan nagyprodukció az idei Ruhrtriennalén, amelyben a kép és a szöveg, a zene, a játék, a feszültség, az igényesség, az érthetőség és az absztrakció szimbiózist alkot, amelyben minden a helyén van, egyszerre megérint és lesújt, erős színházi érzékisége a bőr alá hatol. (...) Evolúció a címe a magyar rendező, Mundruczó Kornél grandiózus alkotásának, mely Steven Sloane karmesterrel együttműködve jött létre." (Westdeutsche Allgemeine Zeitung - Németország)

"A Ruhrtriennale mélyreható, megrendítő és lenyűgöző csúcspontja a Mundruczó Kornél és Steven Sloane együttműködésében létrejött Evolúció." (Recklinghäuser Zeitung - Németország)

"A kórus és a zenekar, ahogy a szereplők is, a legmagasabb művészi szinten teljesítenek, maximális erőbedobással. Ligeti zenéje engesztelhetetlen, disszonáns, felkavaró." (Feuilleton Frankfurt - Németország)

"Az Evolúcióban a költészet és a hétköznapiság egyszerre van jelen." (theatermail nrw - Németország)

"Mundruczó Kornél stilisztikailag három nagyon eltérő történetet mesél el, három különböző főszereplővel, akik neveit az egyes epizódcímek viselik: Éva, Léna és Jónás, nagymama, anya és fiú, avagy múlt, jelen és jövő. (...) Egy zeneileg, mint szcenikailag lebilincselő, megható és egyben félelmetes este. A jelen triennálészezon legjobb és legfontosabb produkciója." (Online Musik Magazin - Németország)

"A halál ezen birodalmában, melyet Mundruczó és Ligeti a legsötétebb színekkel festett meg, az élet forrása tör fel." (nachtkritik.de - Németország)

"Az első képben egy gázkamrára ismer az ember, zuhanyzók és egy fémajtó kémlelőnyílással. A három vaskos takarító – Mundruczó magyar Proton Színházának színészei – a lefolyórácsokban és a zuhanyfejekben hajcsomókat találnak. Óriás hajköteget húznak elő, amibe maguk is belegabalyodnak, sőt mi több harcba szállnak vele. Megszólal a Dies irae, a padlóból pedig szökökútként tör föl a víz. (...) Az első részben teljes egészében elhangzik Ligeti műve. Az alatta átélet szorongató érzést, alig lehet felülmúlni, miközben az az irritáló gondolatunk támad, hogy a zeneszerző kifejezetten Mundruczó képi világához komponálta zenéjét." (Süddeutsche Zeitung - Németország)

"Három férfi épp egy gázkamrát takarít. A sokkoló látvány tudatalatt is borzongást okoz, egyben gondolkodásra késztet, hogyan tudunk együttélni az emlékeinkkel egy olyan társadalomban, amelyben nem is olyan régen felfoghatatlan emberellenes vétkek estek." (rp-online.de - Németország)

"Az ablakon keresztül pillantunk be egy realisztikus szobakonyhába. A benti történéseket két kivetítőn élőben követjük. Egy ponton Léna ablakot nyit, hogy elszívjon egy cigarettát. A szemünkbe néz hosszan, kicsin és egyedül, mellette mindkét oldalon emberfelettire nagyított anyja képe jelenik meg. Ismét megszólal a Requiem, ezúttal azonban csak részletekben, kezdetben a rádióból, majd élőben. A zene mélyíti a történéseket, a résekbe hatol, erősíti a budapesti Proton Színház színésznőinek, Monori Lilinek (Éva) és Láng Annamáriának (Léna) amúgy is grandiózus játékát. A magyar nyelv nem akadály. Az álláspontok egyértelműek, a játék intenzív." (die-deutsche-buehne.de - Németország)

"A csodálatos színésznők, Monori Lili és Láng Annamária, között egy szenvedélyes harc bontakozik ki a Wéber Kata írta családtörténetük igazságáról. "Nem túlélő akarok lenni, hanem élő." - mondja a lány az életbe belefásult anyjának. Traumáinktól sosem szabadulhatunk, örökké velünk élnek." (Badische Zeitung - Németország)

"A záróképben felsejlik, milyen jövő is vár Jónásra a WhatsApp virtuális világa és a mindennapok valósága között. Felice Ross ködre építkező fényremekművében zombiként tűnnek el a színpadról a felnőttek, akárcsak Jónás és az ő virtuális barátai." (erpery.wordpress.com - Németország)

"A végén csend és egy kék gömb, amin felhők vonulnak, majd annak fénye is kialszik és csak a döbbenet marad." (trailer-ruhr.de - Németország)

"Nyugtalanító a transzcendencia. (...) A színpadon béke lengett, az utcán meg valami borzalom." (Papp Tímea - revizoronline.com)

"Testközeli élményt nyújt a gigantikusan tagolt mikropolifónikus óriáskórusrész a Steven Sloane vezényelte Bochumi Szimfónikusok, a Lett Állami Kórus és a két kitűnő szólista szenzációs előadásában." (Klassikfavori - Németország)

"A Lett Állami Kórus és a Bochumi Szimfónikusok a basszusok félelemkeltő mélységét, ahogy a szopránok jeges magasságát is egyaránt uralják. A zenészek és az énekesek vissza-visszatérő hangképekben festik le a világvégét, akárcsak Pieter Brueghel vagy Hieronymus Bosch groteszk festményeiken. A szólisták, Yeree Suh (szoprán) és Virpi Räisänen (mezzoszoprán) teljesítménye pedig egyenesen a sztratoszférikus magasságokba katapultál." (theater:pur - Németország)

Vendégjátékok

-Ruhrtriennale 2019. Bochum, Németország

Színlap
 
Éva - Monori LiliLéna - Láng AnnamáriaTakarító 1. - Katona LászlóTakarító 2. - Harald KolaasTakarító 3. - Rába RolandSzoprán - Yeree SuhMezzoszoprán - Virpi RäisänenKórus - Lett Állami KórusZenekar - Bochumi Szimfónikusok
Zene
Ligeti György
Karmester
Steven Sloane
Díszlet
Monika Pormale
Jelmez
Monika Pormale, Domán Melinda
Fény
Felice Ross
Hang
Thomas Wegner
Írta
Wéber Kata
Dramaturg
Boronkay Soma
Rendezőasszisztens
Nádasdi Szandra
Rendező
Mundruczó Kornél
Producer
Büki Dóra
Produkciós menedzser
Csató Zsófia
Műszaki vezető
Éltető András
Világosító
Rigó Zoltán
Operatőr
Vincze Alina, Korom Anna
Színpadmester
Zsigri Tamás
Kellékes
Nagy Gergely
Díszítő
Hódosy Tamás, Viczkó András