Szép napok

2030-at írunk. Az Európai Unió szétesése után egy Németországban játszódó görög tragédia tanúivá válunk. Péter, a fiatal görög bevándorló épp most szabadult a börtönből. Hazaérkezvén súlyos titok várja őt: nővére megvásárolta egy fiatal, bajba jutott német lány házasságon kívül született gyermekét, és ezáltal azt reméli, hogy biztosíthatja magának a családi boldogságot, sőt végre bevándorlási papírokhoz is juthat.

A Szép napok című proletár operett Mundruczó Kornél első nagyjátékfilmjének sci-fi elemekkel tűzdelt zenés változata.

"A végzet ouzolelkű szomszédunkat is utólérte. Görögország kikerült az EU-ból és velük együtt még néhány B-kategóriás versenyző is. Európa két részre oszlott, a kizárt országok pedig azon vannak, hogy visszakerülhessenek a szeretett kapitalizmusba." (Hans-Christoph Zimmermann - trailer-ruhr.de)

"A színpadon egy óriási ketrec. A színészek bezárva. Európa kettéosztva. A Schengeni Egyezmény már a múlté. Aki északon él, nem utazhat el egyszerűen délre és ez fordítva is igaz. A határok nem csak a fejekben léteznek. Jól láthatóak, magasak és áthatolhatatlanok. 2031-et írunk, német márkával fizetünk, amelyet most már új német márkának hívnak." (Sarah Heppekausen - nachtkritik.de)

"Mundruczó színészei hiperrealistán és a nézőkhöz közel játszanak: esetenként megszólítják őket, segítséget kérnek tőlük. Gesztusaik sok esetben ijesztőek, ám semmi közük az interaktív színházhoz. (…) Az erőszakot, a szexet és a fizikai brutalitást olyan szereplőkkel állítja színpadra, akik az állatokhoz hasonlóan, ösztönösen akarnak élni, túlélni. Színészei teljes erőbedobással és humorral játszanak. (…) Az oberhauseni színészek előadásmódjában is megjelenik a vicc és a brutalitás, de azért ez a darab sokban különbözik a rendező megszokott stílusától, mondhatni Mundruczó-light. (…) A nézők csak a darab végén, egy ügyes fordulatot követően lesznek megszólítva. Peter, a görög származású bűnöző a földönkívüliek fenyegető inváziójától tart. Az előadás szereplői UFO-maszkot viselve a kerítéshez lépnek és a nézőkhöz fordulva kérdezik: "Is anybody out there?" – és ekkor már nem lehetünk biztosak abban, hogy nem mi magunk jelentjük-e az inváziót. (...)
A zárókép mellbevág: A földönkívüliek, akik a kerítésen keresztül bámulnak minket, valójában nem a világűrből jöttek, sokkal inkább a holnap migránsait hivatottak jelképezni." (Arnold Hohmann - derwesten.de)

"Sötét darab, mely nyilvánvalóvá teszi számukra, hogy micsoda lendülettel robogunk az agóniába. Felráz minket és ahhoz, hogy komplexitását és sűrűségét magunkévá tegyük a többszöri megtekintés ajánlott. A végén a nézők ujjonganak, tapsolnak és még sokáig ott maradnak a színházban ezen az estén." (Michael S. Zerban - opernnetz.de)