Júdás Evangéliuma

"Hiszen te áldozod fel az embert, akit magamra öltöttem."

Jonas P. Lang színházi rendező, aki karrierje csúcsán nem tud mit kezdeni saját társulatával, a hirtelen jött hírnévvel és az állami kitüntetéssel. Válságban van. Úgy érzi, hogy a siker megöli őt, ezért a kitüntetését ünnepelni érkező színészeivel közli, hogy feloszlatja a társulatot.

Mundruczó Kornél rendezésében újraértelmezi az áruló és a mester viszonyát és részletesen vizsgálja a témával kapcsolatos megkerülhetetlen kérdéseket: Ki az áruló? Kinek van szüksége egy árulóra? Ki és miért vállalja magára az áruló szerepét?

"Egy konfliktushelyzet a Mundruczó Kornél és Bíró Yvette által írt groteszk kiindulópontja. (…) A nézők egy lakásba érkeznek, egyesek a nappaliban, mások a fürdőben vagy a konyhában foglalnak helyet. A szegényesen zsúfolt lakásban történő eseményeket élőben, vagy kamerák és kivetítők segítségével követhetjük. (…) Jonas magyar édesanyjával, az egykori filmcsillaggal – akit az elragadó Monori Lili alakít – és mostohaapjával – akit az este folyamán meggyilkolnak – él itt. Az események egyre gyorsulnak, majd elérünk Júdás evangéliumának tematikájához, mely szerint Jézus maga kérte Júdást, hogy árulja el őt. Az árulás hátterében mindkét esetben a szeretet áll. De még mielőtt ide jutnánk, Mundruczó bepillantást enged a szereplők életébe, megmutatja, hogyan gyötrik egymást, és kendőzetlenül, már-már zavarba ejtően tárja elénk az irritálóan hétköznapi emberek személyes katasztrófáit. (…) Film és színház állandó váltakozásával, a rendezés közvetlenségével Mundruczó egy egészen új határt lépett át." (Frauke Hartmann - Frankfurter Rundschau)

"Misztériumjáték? Krimi? Szociodráma? Vagy mindez egyben? (…) A lebilincselő történet a dogmafilmek stílusában három helyszínen – a nappaliban, a fürdőben és a konyhában – játszódik. (…) Monitorok és kamerák gondoskodnak arról, hogy garantáltan ne mulasszunk el semmit. (…) Pontosan látjuk, hogy mi történik az egyes szobákban. A kegyetlen őszinteséggel filmezett képek – melyek minden művészieskedést és emelkedettséget mellőznek – a valóságot tárják elénk." (Monika Nellissen - Die Welt)

"A nézők közvetlen közelről szemlélik a tökéletesen valósághű jeleneteket. Az Ágh Márton tervezte díszlet abszolút realista: koszos edények, személyes holmik összevisszaságában otthonos rendetlenség uralja a lakást. És bár maga a darab egy műalkotás, Mundruczó Kornél – amennyire csak lehet – mellőzi a művészetet, és pontosan ebben rejlik az előadás ereje." (Kieler Nachrichten)

"A színpadon csoportdinamika és lelki sztriptíz. (…) Egy gyilkosság és valaki, aki magára vállalja a tettet. Mindez egy egészen szokatlan perspektívából." (Hamburger Morgenpost)

"Tilo Werner lazán és közvetlenül játssza a magyar-német színházi rendezőt. Miért is ne? Hiszen a lakásában ülünk, (…) ahol a 40 éves Jonas a szüleivel él. Ebben a lakásban szeretné megrendezni karriere csúcsán Heinrich von Kleist A chilei földrengés című darabját. Miközben ezt meséli nekünk, betoppan a társulat. A hat színész ünnepelni jött, virágot hoztak, pezsgőznek, süteményt esznek. Jonas azonban válságban van, a siker hatására ugyanis elvesztette kreativitását. (…) Hirtelen jött ötlettől vezérelve lemondja a próbát, a bemutatót, és feloszlatja a társulatot. A színészek döbbenten hallgatják a bejelentést, teljesen elveszettnek érzik magukat, válaszokat és okokat keresnek. Értetlenek és cinikusak. Egyedüli kivétel Kristina (Gabriela Maria Schmeide), Jonas barátnője és/vagy szeretője. Ő az egyetlen aki megpróbálja megérteni a rendezőt. A társulat tagjai ezután önálló akciókba kezdenek. Mundruczó Kornél tényszerűen és mintegy mellékesen meséli el ezeket a furcsa találkozásokat. Részben mulatságos, részben zavarbaejtő jeleneteket teremt, melyeket a kamera voyeurisztikus perspektívája méginkább felerősít. (…) Majd egy ponton egy idegen megöli Jonas mostohaapját, édesanyja pedig megőrül. Jonas magára vállalja az apagyilkosságot, és megkéri Kristinát, hogy adja fel őt a rendőrségen. Egy csók, egy ígéret, és máris közel a cél. A rendezés a nemrég megtalált Júdás evangéliumának alapján a bűnösség és az árulás kérdéskörét vizsgálja." (Katrin Ullmann - nachtkritik.de)

"A Júdás evangéliuma olyan darab, melyben a nézők és a színészek közt lévő állandóan vitatott távolság a nullára csökken. Nézőtér nincs, a színészek egy lakásba invitálnak minket. Az események konkrétan a lábaink előtt zajlanak, ezzel egy időben kivetítőkön követhetjük, hogy mi történik a többi helyiségben; mi pedig a médiakor rabjaiként képtelenek vagyunk eldönteni, hogy melyik is az autentikusabb. A két síkon zajló, lenyűgözően virtuóz játék képes megtéveszteni minket, és még bonyolultabbá válik azáltal, hogy a darab maga színház a színházban. Ezt a virtuozitást az előadás végén óriási tapsviharral jutalmazták a nézők." (Manfred Lahnstein)