Denevér

Pár nappal szilveszter előtt egy a világtól elzárt, lepusztult és kietlen kórházi intézetben több, egymás számára ismeretlen család gyűlik össze. Arra készülnek, hogy az év utolsó estéjét együtt töltsék, méghozzá ifj. Johann Strauss világhírű operettjének, A denevérnek a hangulatában. Habár csak pár napot töltenek ezen a helyen, mégis közülük többen hatalmas áldozatot hoznak azért, hogy itt lehessenek. Sem az idő, sem a pénz nem számít; egyesek még a hírnevüket is kockára teszik, hogy bejuthassanak. Fiatalok, öregek, házasok, egyedülállóak. Az egyetlen közös bennük, hogy szenvedélyesen szeretnék megtudni, vajon az ember megengedheti-e magának, hogy Istent játsszon.

Mundruczó Kornél, az előadás rendezője: "Valójában csak motívumokat és dalokat használtam Straussból. Sokkal inkább új darab született, amelyben két eutanázia-történet fut egymás mellett. Az operett szerintem kifejezetten halál-műfaj. (…) Az egyik történet egy karmesterről szól, aki minden szilveszterkor A denevért vezényelte; a másik pedig egy paralízises fiú története, aki az eutanázia mellett dönt, de aztán annyira romlik az állapota, hogy a gyógyszerek bevétele előtt nem tudja még egyszer kimondani az igent, így nem tudja aláírni a papírokat."

"Ha azt mondjuk, hogy Mundruczó előadása a Varsói TR-ben tökéletes, akkor ezzel még nem mondtunk semmit. A Denevér borotvaélen lejtett tánc, szakadék szélén pörgő piruett, versenyfutás a méltóság és a megszégyenítés között. A színészek csodálatra méltó sokoldalúsággal váltogatják a realista színjátszást a konvencionális operett-előadások mesterkélt eszköztárával. Szinte egy távirányító gombnyomására változtatják a hangulatot a játékos komolyságról a komoly tréfára, s ezáltal mélyen hatnak a közönség érzelmeire." (Roman Pawłowski - Gazeta Wyborcza)

"Mundruczó kivételes dolgot művel. A zenés-színházi életenergiákat felszabadítva eléri, hogy a halál egy idétlen operettben tükröződjön. (…) Lehet, hogy Mundruczó Kornél kinyitotta a lengyel színház komoly témákat rejtő, hét lakattal lezárt ajtaját. Úgy látszik, a színházban mégis lehet bármiről távolságtartóan, vonzó formában, ugyanakkor komolyan beszélni." (Jacek Wakar - Wprost)

"A TR Warszawa ismét égető társadalmi kérdéseket feszeget." (Jacek Cieślak - Rzeczpospolita)

"Mundruczó mesterien világít rá az eutanázia kérdéskörébe tartozó problémára: a szabad akarat és a törvényi szabályozás közötti dilemmára." (Igor Stokfiszewski - Krytyka Polityczna)