Caligula

"A világ, így ahogy van, elviselhetetlen. Ezért szükségem van a holdra, vagy a boldogságra, vagy a halhatatlanságra, valamire, ami lehet hogy õrültség, de nem errõl a világról való" – jelenti ki Caligula, egy költõi természettel megáldott, fiatal férfi, aki egyúttal Róma császára, tehát a világ teljhatalmú ura. Vagyis tönkretehet, megalázhat, megölhet bárkit, aki bármilyen módon szembeszáll vele. És Caligula hideg fejjel, könyörtelenül tör az emberi szabadság végsõ határa felé, mintha azt vizsgálná, meddig mehet el alattvalói, embertársai gyötrésében; véres, öldöklõ gúnnyal meddig irthatja az emberi gyarlóságot, az emberi életet állandóan kísérõ kiszolgáltatottságot és magát a gyenge embert.

Camus drámája az egyre õrültebb tettek által elõidézett, egyre õrültebb emberi helyzetekbõl épül fel, ahogy Caligula a szabadság egyre abszurdabb szintjeit kísérti meg. És a császár dilemmája a nézõ számára is megkerülhetetlenné válik: meddig lehet elmenni a korlátlan szabadság útján, meddig lehet hagyni bárkit, hogy korlátlan hatalma legyen? Az 1944-ben íródott dráma a huszadik századi irodalom egyik legfontosabb alkotása.

"Mundruczó Kornél minden mozzanathoz megtalálja  a valóságfeletti megjelenítés adekvát módját,  de a részletek gondos kidolgozottsága mellett, lenyűgöző tempóban képes összefogni az előadás nagyívű egészét. Groteszk kitöréseket a líra gyönyörűséges pillanatai követik, a Nagy Csillagos égbolt vetített fénypontjai suhannak a falakon, érzelmes föléfestését adva a poétikus frázisoknak. Beúszik a slágerzene, rejtett asszociációi észrevétlen erősítik a szituációt, ha kell, dalra is fakadnak a szereplők, még hitelesebbé téve a színházi valóságot." (toptipp.hu)

"Rába Roland Caligulája akár a szemközti McDonald'sból is átruccanhatott volna, hogy elénk tárja azt a vákuumot, amelyben él; amelyben minden normális, átlagos, hétköznapi cselekvés néma, tompa és értelmetlen, amelyben csak az excesszusnak, a végleteknek tud hangja, színe, teste lenni. A szabadság - most nem camus-i, hanem hétköznapi értelemben - vagy a hiánya, vagy a parttalansága által értelmezhető. Ha semmit nem szabad és ha mindent szabad, a tettek felől nézve majdnem ugyanolyan egyneműsítő. Mundruczó izgalmas, szemtelenül sziporkázó rendezésében ez utóbbi látszik motiválni Caligula ambícióját: a semmi, azaz a minden a Hold, azt kell megszerezni. És ha azt nem lehet, akkor bármit lehet." (Csáki Judit - Magyar Narancs)

"A dráma frivol, egyedi stílusa magán hordozza rendezőjének lassan stílusjegyekké váló vonásait, a darab során pedig megannyi kérdőjelet rajzol a nézői homlokokra, melyek ott motoszkálnak még napokkal az előadás után is..." (Velkei Tamás - ringmagazin.hu)