A Jég

Vlagyimir Szorokin A jég című művét Mundruczó Kornél rendezi. Szorokin a kortárs orosz irodalom ellentmondásos, felkavaróan izgalmas jelensége. Műveit több nyelvre lefordították, őt magát mint az orosz kultúra enfant terrible-jét tartják számon, miközben a közélet és a kortárs kultúra megkerülhetetlen szereplője. A szerző nem hisz az irodalom morális erejében; világlátása tisztán esztétikai, melynek kereteit ördögi fantáziája és tisztánlátása szolgáltatja. Színdarabjai, regényei újfajta látásra provokálják, inspirálják környezetüket, épp ezért színpadra vitelük fontos kihívás. 

Karácsony van. Csillagszórók. Mennyből az angyal. Egy asztalon ünnepi torta maradványai, ennél hétköznapibb nem lehet az élet. Egészen addig a pillanatig, míg szőke, kék szemű emberek meg nem jelennek, és jégkalapáccsal meg nem döngetik valakinek a mellét. A kérdés: beszél-e a szíve? Megszólal-e a jég érintésére, felébred-e hosszú álmából, vagy némán belehal a kalapács ütéseibe.

Három embert látogatnak meg a kék szemű fivérek, a szív testvériségének tagjai. Lapint, az egyetemista fiút, aki webfüggő barátokkal, ignoráns szülőkkel és kiéletlen vágyakkal van megáldva. Nyikolajevát, a prostituáltat, aki pénzért bármire képes, bárki dühét töltheti és tölti rajta, bárki megverheti, megalázhatja kénye-kedvére. És Borenboimot, aki úgy hitte, számára már nem hozhat meglepetést az élet, a pragmatizmus szabta szűkös keretek között mindenre kész válaszokkal, zsebében sok pénzzel és még több tapasztalatnak hitt önbizalommal töltötte napjait. A hármuk szíve a jég kalapácsának ütéseire felébred. A kiválasztottak újjászületése hihetetlen fájdalommal jár. Még alig ocsúdnak fel ájulásukból, mikor fivérük, vagy nővérük megöleli őket. És beszélni kezd felébredt szívük. A szív eddig ismeretlen hang nélküli szavaival, némán elmerülve egymás karjaiban. Semmit nem értenek még, de már tudják, hogy minden megváltozott egy csapásra. Próbálnak választ keresni, megfejtést a történtekre, megnyugtatást a megrázkódtatás után. Alvó szívű társaik, szüleik, barátaik és ellenségeik azonban mit sem tudnak és értenek erről a kiválasztottságról. Számukra a világ csak az ami volt, mindig, tegnap és tegnapelőtt. A régi szabályok már nem érvényesek a felébredtekre. Miután értetlen és kegyetlen környezetük nem ad választ erre az élményre, a felébredt szívek magukra maradnak és sokáig zokognak örömükben és kétségbeesésükben. Egészen addig, míg a testvériségben meg nem ismerik az egyik idős nővért, aki elmagyarázza számukra, hogy mit is jelent a szív beszéde, hogy mi az a testvériség, amely összeköti őket és mi a felébredt emberek családjának története. A mese az első megzörgetett emberektől a Szovjetunió történelmén keresztül napjainkig vezet.  

"A szinte gyermeki módon játszott előadás radikálisan éles hangvételű, amely ugyanakkor fergeteges lazítógyakorlatként hat a kelet-európai mohóságtársadalom új osztály-hierarchiájában legalul elhelyezkedő réteg számára. Mundruczó (főfoglalkozása filmrendező) popdalokkal díszített tündöklő látomásban számol le az újfajta, brutálisan élvhajhászó, szabadrabló társasággal." (Der Standard - Ausztria)

"Egy igazi Szorokin. Nehezen emészthető, de nem remény nélküli." (Dresdner Neueste Nachrichten - Németország)

"Mundruczó példaképét a politikai állásfoglalás terén is követi. Ahol Szorokin Oroszország totalitárius szakadékait fürkészi, ott A jég magyar látleletet kutat. (…) Szemét-színház és magaskultúra. Szex, erőszak és Rock’n’Roll. Mundruczó aprólékos pontossággal dolgozza fel Szorokin fantáziáját." (Kurier - Ausztria)

"Az elbeszélés rétegeit Mundruczó lenyűgöző tempóban bontja ki, erős képeket talál, gegeket állít a drasztikusság mellé. "Ne félj!" az állandóan visszatérő mottója a 23.000-nek, akik történetét a XX. század történelmi eseményeibe ágyazva egy ritmikus előadás formájában ismerjük meg a második felvonásban. Az az elképzelés, hogy egy kiválasztott csoporthoz tartozunk, sőt még a világot is képesek vagyunk megváltani, újabb és újabb indokokat biztosít a látszólag nemesebb célokkal elkövetett erőszaknak. Ezt látni nem kellemes. A megfigyelőt a komfortzónájából kimozdítani Mundruczó bevallott célja. Ez a Helleraunak a 89/19 fesztivállal összességében remekül sikerült. Ismét bebizonyosodott: az erős színház szubverzív és hatalmas ellefele mindenféle ideológiának." (Sächsische Zeitung - Németország)

"A színészek olyan hatékonyan lényegülnek át, mint akiknek a mondott ügyekben személyes küldetésük van." (Bárdos-Deák Ágnes - litera.hu)

"Nincs az a rejtett kamerával készült dokumentumfilm, amely hitelesebben és valóságosabban mutatja meg a szerencsétlenek életét, mint a Krétakör színészei. Elkezdődött az évad." (Csáki Judit - Magyar Narancs)

"Mundruczó Kornél, a színészből lett filmrendező színházi varázslónak rémlik. Nem varázslómester. Bűvészinas. Erős képességgel tudja színházban kiszabadítani a szellemeket. A színészekét is, a nézők képzeletét is repülni készteti." (Molnár Gál Péter - szinhaz.hu)

"Szürreális, nem tagadom. Vulgáris is. Na de nem éppen ilyen világban élünk? Ami egyszerűen szép, tiszta, eredeti, az nem jó, bontjuk, romboljuk két kézzel, vagy egyszerűen csak nem kell. Kell viszont a trágárság, az erőszak, a gorombaság, a türelmetlenség, az álság. „Hát ez van emberek, ezt ti akartátok”, mintha csak ezt üzenné Szorokin, és híve, Mundruczó. Pedig lehetne másképpen is. Gyűjtögetik is testvéreiket a "szívükkel beszélők"." (Velkei Tamás - ringmagazin.hu)