► Következő “áldozatunk” Kékesi Miklós, aki egy rejtélyes színház szakmai  összejövetelről is mesélt nekünk.

𝐏: Mi a feladatköröd és ez milyen tevékenységeket jelent pontosan?
𝐌: A Proton Színház művészeti titkára vagyok, a színészek egyeztetését végzem a színházaikkal, filmes munkáikkal az előadásainkhoz. A mindennapjaikról alkudozom a kollégáimmal annak érdekében, hogy mindig időben ott lehessenek akkor és amikor kell. 

𝐏: Egy előadás fixálása előtt az egyeztetés mennyi munkát jelent neked? Gondolom ez nagyban függ az aktuális előadás stáb méretétől is.
𝐌: A Proton Színház előadásaiban „márkás” színészek játszanak, ami azt is jelenti, hogy igen elfoglaltak. Hektikusak az egyeztetéssel töltött mindennapok, olykor nehéz összehozni akár egy-egy próbát is, nemhogy egy előadást vagy egy külföldi turnét.

𝐏: Mióta kapcsolódsz a Proton Színházhoz? Hogyan történt a “találkozás”?
𝐌: 1 éves lehetett a Proton, amikor Büki Dóri felkérésére boldogan csatlakoztam a csapathoz. Minden hónapban van egy alkalom, amikor valamelyik színházban személyesen találkoznak a színházak művészeti titkárai. Az aktuális, nem publikus hírek megbeszélése után elkezdődik a közös munka, ott csörtézünk a színészekért élőben. Egy ilyenen találkoztam Büki Dórival, aki akkoriban egyeztette a fiatal kis Proton Színház művészeit. Én akkor a békebeli Új Színház titkára voltam. Társulati tagunk volt Derzsi Jani, és a Proton akkor készülődött Ausztráliába a NEHÉZ ISTENNEK LENNI előadással. Janinak a turné alatt főpróbahete lett volna az Új Színházban, de nem volt kérdés, hogy ezt az utazást meg kell oldanom... Szerintem lélekben akkor már Protonos lehettem. Dóri felkérése nem sokkal azelőtt érkezett, amikor az ominózus igazgatóváltás miatt kénytelen voltam felmondani az Új Színházban.

𝐏: Hogy néz ki egy ilyen össztitkári értekezlet?
𝐌: A személyes egyeztetés barátibb és ezáltal sokkal gördülékenyebb a sokféle ütközések megoldása. Volt már olyan időszak, amikor közel 200 művész napi beosztását követtem, terelgettem egyszerre. Minden hónapban más-más színházban találkozunk, a karácsonyi például a József Attila Színházban szokott lenni, volt már, hogy kis meglepetés műsorral is kedveskedtek nekünk a vendéglátók. :D Ezek a találkozók a színházak közötti kapcsolattartás fontos részét képezik. Az igazgatók ismerik egymást, jóban vannak egymással, de sok mindent leginkább a művészeti titkárok tudnak megoldani egymás közt úgy, hogy mindenkinek, de leginkább a színészeknek jó legyen - és persze a színházak se járjanak rosszul. 

𝐏: Neked ez a fő foglalkozásod vagy csinálsz mellette mást is?
𝐌: Három, számomra és szerintem a közönség számára is a maga nemében TOP színháznál dolgozom. Fontos számomra az érték, ezért megválogatom, hogy kikkel és milyen produktumért dolgozom. A Proton mellett a Játékszín és a PS Produkció művészeit, előadásait egyeztetem. Szinte mindegyik színházi műfajnak a legjobb, legfelkapottabb művészei tartoznak hozzám. 

𝐏: Melyik számodra a legkedvesebb, legfontosabb Proton előadás és miért?
𝐌: Mindegyik Monori Lilis előadást nagyon szeretem.  Mivel régebben dolgoztam a Lipóton, a DEMENCIA érintett meg a legjobban, na és persze a SZÉGYEN, A JÉG, a LÁTSZATÉLET, a NEHÉZ ISTENNEK LENNI és a többi is! 

𝐏: Mi a legnagyobb nehézség a munkád során?
𝐌: Nincsen, vagy legalábbis nem úgy élem meg. Ha mégis említhetek valamit, akkor az a független színházak méltatlan és megalázó létbizonytalanságban tartása, ami mindenre kiható nehézség.