Utolsó

Idilli bevásárlóközpont. Maga a földi paradicsom. Pont olyan, amilyet megérdemeltünk. Egy napon ismeretlen eredetű vírus üti fel a fejét. Pánik alakul ki. Karantént rendelnek el. A bent ragadtak, a túlélésre rendezkednek be. A szükségletek és az ösztönök átveszik az irányítást. A vírus egyre csak terjed. Vajon ki fertőzött és ki nem?

"Rába Roland az Utolsó című előadásába rakott vérfröcsögést, plázazenét, raptorhangokat és sok-sok humort, de ez nem csak hatásvadászat, van mögötte mélyebb jelentés is." (Csatlós Hanna - vs.hu)

"Rába Roland nem bízta a véletlenre: szex, vér és rettegés kipróbált receptúrájából olyan színházi világot sütött ki, amelyben a zombifilmes kliséken túl aktuális társadalmi problémákra is ráismerhetünk. Méghozzá roppant szórakoztató módon, könnyedén. A színpadon óriási szupermarket: italpult, melegkonyha, ruharészleg, hús-mirelit-csemege, drogéria és virágrészleg. Az egyik "Akció" felirat árnyékában mosolygós hostess (Csikász Ágnes) kínálja a nézőtérre érkezőknek az áruház sajátmárkás termékét, a "nem túl savas, testes" ásványvizet. Ha valaki netán elfogad tőle egy pohárkával, csak magára vethet. Elvégre meglehet, éppen ez az a közeg, melyen keresztül a titokzatos vírus terjed, és zombit gyárt mindenkiből. (…) Hogy a végkifejletig szinte mindenki a körmét rágja, nem csoda. Rába szörnyen fordulatos, humoros és akciódús jeleneteket, "életmód-realisztikus" horrort állított színpadra. Olyan mikro-történeteket fűzött össze, melyek ismerősek ugyan, mégis szívesen átéljük őket újra és újra. Mert valljuk be, jólesik az apatikus programozó (Bánki Gergely) és a dögös Piroska (Székely Rozi) románcáért izgulni, a dandy szexbolond (Herczeg Tamás) és a siket, színésznői ambíciókat dédelgető lány (Mázló Tímea) macska-egér harcát nézni; szeretjük mások életét meglesni, és ami a fő: szeretünk rettegni. – Rába pedig pontosan tudja, hova és hogyan nyúljon, hogy ezt a vágyat felkeltse." (Komjáthy Zsuzsanna - szinhaz.net)

"Komoly bravúr, ahogy a rendezés a házimozik és a mostanában nagyon népszerű szerelmes vámpírtörténetek korában magától értetődő természetességgel adaptálja a horror műfaj eszköztárát a színpadra. Úgy gondolhatnánk, hogy a film mellett a színháznak esélye sincsen, ha borzongásra és izgalomra vágyik a néző. Az Utolsó ügyesen cáfolja ezt az előítéletet." (Dionüszosz Magazin)