Hotel Lucky Hole

Elena életében először jár Zürichben. Elhagyta ukrajnai otthonát, hogy elmeneküljön a szegénységből, és most Svájcban próbál szerencsét. Prostituáltként dolgozik a nála idősebb Annával. Anna régi szeretője és “kiszabadítója”, egy svájci bankár különös szexuális játékot kezd játszani a két lánnyal: azt kívánja tőlük, hogy fojtogassák. Amikor a két lány felismeri, hogy a játék többről szól, mint az üzletember szexuális fantáziája, már túl késő lesz… Mindketten gyilkosság vádjával állnak bíróság elé, és elszakadnak egymástól.

"Nem alhatunk, nem csukhatjuk be a szemünket, amikor ilyen szörnyű események történnek! Amikor az életszínvonal ilyen mértékben zuhan, amikor a vöröslámpás negyedek végzetes hálózata és a lányok függésben tartása a szemünk előtt zajlik. Amikor a "civilizált" társadalom úgy bánik a szexmunkásokkal, mint egy emberi élelmezésre szánt csordával, amit  kihajtanak Magyarországról, a volt szovjet tagállamokból vagy máshonnan. Ezek körül a fontos kérdések körül forog a kétértelmű című előadás: a Szerencsés Lyuk Hotel." (Aargauer Zeitung)

"A színpadon sok erőszakot és szexjelenetet látunk. De ebben az előadásban nemcsak a történet kemény, de radikálisan drámai az esztétika is. Azonban Mundruczó soha nem használja ezt a sokkolás vagy a provokálás kedvéért, hanem inkább azért, hogy a dolgok láthatókká váljanak, hogy a rendező megmutassa az igazi valóságot – nem dokumentarista stílusban, hanem tisztán megmaradva a művészet keretein belül, a színházban." (SRF 1)

"Nincs olyan, hogy az aggodalom színháza. Az ember nem nézheti és konstatálhatja folyton nagy szomorúsággal, hogy a világ rossz. Ehelyett kap teret az előadásban az állandóan jelenlévő farce, a groteszk hangneme." (Deutschlandradio Kultur)

"Természetesen a Hotel Lucky Hole társadalomkritikus előadás, mivel olyan társadalmi mintákat mutat, amikkel az ember nem azonosulhat; valamint a társadalom betegségének nyilvánvalóságát és pszichopatológiáját is tükrözi. De az igazi érdekessége az, hogy miként tud beilleszkedni egy olyan narrativába, amely végül is a nagy érzelmekről szól." (Deutschlandradio Kultur)

"Az előadás középpontjában Anna és az ő ágya áll. Láng Annamária az áldozat és a tettes kettős szerepében csodálatosan játszik, olyan ő, mint egy fogaskerék a rendszerben, és minden körülötte forog." (Tages-Anzeiger)