Demencia

Alig néhány hónapja zárták be az egyik neves magyar pszichiátriai intézetet. Az épület lepusztult, a kertjét gaz veri fel, a negyediken már csak egy maroknyi beteg vegetál. Az előrehaladott demenciában szenvedők a felejtés birodalmában élnek… Nekünk pedig mindeközben egy sor kérdéssel kell szembe néznünk: Profitálhat-e a társadalom abból, ha a pszichés zavarokkal élők élete meghosszabbodik? Mi értelme segíteni a szenvedőknek, ha minden út végén a halál vár ránk? A szenvedés teszi-e emberré az embert? Ha a modern orvostudomány eredményeivel kábítjuk magunkat, nem feledkezünk-e el az emberiségnek eddig menedéket nyújtó vallásról és filozófiáról? Elképzelhető-e, az az ellentmondás, hogy a halál az ember egyetlen reménye és legfőbb szabadságjoga?

A Proton Színház előadása a dokumentarista-realista ábrázolásmódból a tudatalatti absztraktabb világa felé mozdulva egy posztmodern melodrámába rejtve teremti meg azt az operett-valóságot, amely minden végletességével együtt ijesztően hasonlít saját mindennapjainkra. Mert minden társadalmat az jellemez legjobban, ahogy az elesetteivel bánik.

"A budapesti Proton Színház társulatának rendezője, Mundruczó Kornél Demenciája színes, maró, cinizmussal átitatott valóságszatíra a magyarországi állapotokról." (Neue Züricher Zeitung - Svájc)

"Az ütős társadalomszatírához szükséges elemek, melyek a könnyed, de mégis mellbevágó Mundruczó estek elengedhetetlen elemei, itt is megtalálhatók. Pszichiátriai praktikák leleplezése, akárcsak a Száll a kakukk fészkére című filmben, az orvos és a nővér bizarr hospitalizmusa és egy marthalerien abszurd hűtőszekrény, melyből ha kinyitják, klasszikus zene szól. Mindez úgy, hogy maga a darab reflektál a mára, sőt mi több, tükröt tart nekünk." (nachtkritik.de - Németország)

"Mundruczó végletesen vad és dühös Demenciája egy hiperrealista módon lerobbant posztszocialista hangulatú díszletben játszódik, szokatlan cselekményvezetéssel és képi ötletekkel. Egyike a legszórakoztatóbb estéknek." (taz.de - Németország)

"A magyar cannes-i győztes, Mundruczó Kornél Demencia című előadása egy fantasztikusan szemtelen, ugyanakkor vigasztalan hozzájárulás az idei színházi biennaléhoz." (Frankfurter Rundschau - Németország)

"Mundruczó Kornél nem gyárt elméleteket. A Budapestről érkezett Demencia, mely nemzetközi koprodukcióban készült, dühödt és sziporkázó farce, jólesően meseszerű polgárpukkasztás, egy fantáziadús díszletben eljátszott parabola." (Süddeutsche Zeitung - Németország)

"Mundruczó a különböző műfajok és technikák könnyed használatában jeleskedik igazán, és ezzel olyan változatos játékot teremt, amely a színháztól a musicalig, a filmtől a koncertig terjed. Lemegy a függöny, amikor az ember a legkevésbé számít rá; a többrétegű díszlet a horror házává csukódik össze, a színészek pedig dalra fakadnak és táncra perdülnek, amikor már nem találják a szavakat. Felkavaró, különös, kérlelhetetlen előadás." (The Business Times - Szingapúr)

"A furcsa groteszkben Mundruczó gonosz iróniával operettbetéteket szólaltat meg, hiszen mégiscsak az ő orvosa találta fel a zeneterápiát demensek számára. (…) Az előadás lenyűgözően mutatja be, hogy a magyar rendező makacs hardcore-esztétikája a nemzetközi piacon is egyedülálló." (deutschlandfunk.de - Németország)

"A zenei forma teljesen új és sajátos volt, melynek köszönhetően nyolc csodálatos színész-zenész a Demencia című előadásból egy rendkívüli mixet csinált. Mindez talán a Bécsi vér, a rock és a Koldusopera különleges elegyeként írható le a legpontosabban (zeneszerző: Szemenyei János). Felemelő!" (Frankfurter Neue Presse - Németország)

"A színészek lélegzetelállítóan jók, legfőképpen a demens operettdíva szerepét játszó Monori Lili, de említhetnénk még a tökéletes operettcsillagként éneklő Szemenyei Jánost is. Mindez egy rendkívül impozáns, lepukkant kórházat ábrázoló díszletben, ami egy ponton ráadásul be is záródik." (theaterkrant.nl – Hollandia)

"A Proton Színház Demencia című előadása egy érzelmi hullámvasút. (...) Az erős színészcsapat meggyőzően és megnyerően játssza el a karikatúrák alatt megbúvó valódi jellemeket, különösen Láng Annamária Dóra nővér szerepében." (Today Online - Szingapúr)

"A darab a szereplőknek esélyt sem ad, a meghívott halált pedig szabadságként értékeli. Hiszen ezek az emberek másnak már nem kellenek." (Kalas Györgyi - index.hu)

"A pszichiátria ajtaján belépve, végigsétálva a betegek ágya mellett arra kényszerülünk, hogy az első pillanattól kezdve részesei legyünk az előadás világának, konkrét fizikai terének. Ráadásul rögtön szerepbe is lépünk, hiszen Dr. Szatmáry (Rába Roland) a Demencia klinika nyíltnapjának látogatóiként köszönt minket. Emellett elhangzik az első kérés is felénk: kisebb anyagi hozzájárulással mentsük meg a klinikát. Az előadás első öt percében tehát hihetetlen súly, társadalmi felelősség nehezedik a vállunkra, és világossá válik, ha hagyjuk bezárni az európai hírű magyar pszichiátriát, a mi felelősségünk lesz a cselekmény későbbi kibontakozása, a betegek sorsa, a közös öngyilkosság. De van-e olyan eszközünk, mellyel megakadályozhatnánk ezt a véget? A nézők soraiból kilépő, minden hájjal megkent dúsgazdag Bartonek (Nagy Ervin) alakja azt sugallja, hogy nincs: a pénz beszél. Kapcsolatainak és vagyonának köszönhetően Bartonek megvásárolhatja az államtól a klinikát és kirakhatja az utcára a magatehetetlen betegeket. Ugyanakkor nem lehet őt teljesen elítélni, hiszen jogos a felvetése, hogy a vegetáló betegek ellátásának költségeiből mennyi éhező gyermeket lehetne megmenteni Borsodban, és egyáltalán, miért akarjuk mindenáron meghosszabbítani a társadalom nyűgjeiként élő öregek életét, ha előbb-utóbb úgyis mindannyian meghalunk.
Mundruczó legújabb rendezése zavarba ejtően humoros: az operett és a vígjáték elemeinek parodisztikus felhasználásával beszél fontos társadalmi problémákról. Amit látunk, az az emberi élet szürreális víg végjátéka." (Antal Klaudia - szinhaz.net)